12 pályázat közül választotta ki a Bíráló Bizottság a 3 Díjazottat. A Díjnak fokozatai nincsenek, oklevéllel, emlékéremmel, és pénzjutalommal jár.
A díjazottak: Kovács Krisztina és Ács Miklós
Horváth Bálint
Rezsnyák Péter
A pályázatokból kiállítást is rendeztünk, mely 2022. október 10-ig a helyszínen megtekinthető.Gratulálok a díjazottaknak, köszönöm minden pályázó munkáját, s biztatom tagjainkat, hogy 2023-ben is pályázzanak! N.L.
SZENT IMRE ÁLTALÁNOS ISKOLA BŐVÍTÉSE – SZFVÁR.
Tervező: Kovács Krisztina és Ács Miklós
Műemléki környezetben áll a helyileg védett épület Székesfehérváron a Budai út és a Várkörút kereszteződésében lévő saroktelken.
A tantermek három szinten helyezkednek el az utca felé tájolva, az oldalfolyosók a belső udvarra néznek. Az iskolaépület jellemzője volt, hogy igazi közösségi, zsibongó és rendezvénytér az udvaron kívül nem kapcsolódott a tantermekhez. A megnövekedett tanulói létszámhoz nem volt elegendő a tantermek száma, és a szűkössé vált tanári szoba is területbővítést igényelt.
A tetőtér beépítése a meglévő ácsszerkezet megtartásával nem volt lehetséges, az új szint kialakítása lényegében emeletráépítésként valósult meg. A szerkesztési rend azt diktálta volna, hogy a tantermek az alsóbb szinti tantermek fölé kerüljenek, de a megvilágítás és az utcaképi illeszkedés szempontjai felülírták azt. Az utcai homlokzatra nem szabadott tetőfelépítmény és tetőablakokat építeni, ezért a belső oldalon készült a kortárs megfogalmazású tetőszinti bővítés.
Az udvari beépítés pedig kihasználta az udvarok közötti szintkülönbséget, és kapcsolatot teremtett az intézmény eddig leszakadó tereivel. Az udvari bővítmény egy részben a térszín alá süllyesztett többfunkciójú közösségi tér, melyet felülvilágítók világítanak meg. A közösségi tér tetején pedig egy hangulatos kis iskolaudvart álmodtak meg a tervezők.
A tervezett bővítéssel az általános iskola nem csak hasznos alapterülettel, hanem építészeti értékekkel is gazdagodott, mely formálja az itt tanulók épített környezethez való viszonyát is.
VÁROSI PIAC - BAJA
Tervező: Horváth Bálint
„Az A3 építészstúdió alkotói – és az építtető, Baja város önkormányzata – megfelelő érzékenységgel reagáltak a sajátos minőségre, és sikerült ellenállniuk a manapság oly erős nyomásnak, amely egyfajta hamisan értelmezett korszerűség jegyében invazív beavatkozásokkal töröl el finom regionális és szubkulturális minőségeket. Megmaradt a piactér vegyes, zöldséget-gyümölcsöt, szárazárut, ruházati részt és bolhapiacot is magában foglaló profilja, és a hosszú, párhuzamos sorokba rendezett, védőtetővel ellátott elárusítópultok bazárszerű struktúrája is. Az anyagával és színezésével a csarnoképülethez kapcsolódó, szögtörésekkel megmozgatott, szalagszerű védőtetőrendszer ugrásszerű minőségjavulást eredményezett a korábbi állapothoz képest, ugyanakkor megőrizte és valódi kvalitássá emelte a fentiekben dicsért, spontán közeget.
A spontaneitás érzetének megőrzése mögött meghúzódó erős integrációs törekvést az alaprajz és a felülnézet szemlélteti a legjobban: a védőtetők sávjai a csarnoképület nyúlványaiként szervezik a teret, nyitott végükkel beleoldódva a Sugovica part rekreációs zónájába. A hullámzó tetősávok a pultok közötti közlekedőtereket, a szürke, egyenes védőtető pedig magukat a pultsorokat fedi.
Az új csarnok a Miklós utcai telekhatárra került, homlokzata a korábban bizonytalan státusú közterület új, városias térfalát alkotja. Gazdabolt, kávézó, valamint a csarnok főbejárata ad kisvárosi léptékű tagolást a hosszan elnyúló utcai homlokzatnak. A főépület nyugodt, horizontális tömege a város szélesen elterülő, alacsony beépítésű településszerkezeti karakterét viszi tovább. Az enyhe lejtésű tető élébe metszett sík a dobozformából komplex geometriájú idomot formál, és az üzletsor felőli nézetnek hagyományosabb, nyeregtetőre emlékeztető sziluettet kölcsönöz. A homlokzatok szendvicspanel burkolata a tető síkjára is átfordul; a homogén fémfelület keménységét a tagolás és a meleg barna-antracit színezés oldja, teszi földközelivé.”
VÁLYOGHÁZ REKONSTRUKCIÓJA - LOVASBERÉNYTervező: Rezsnyák Péter
A ház helyén a térképek tanúsága szerint a Mária Terézia korabeli katonai felmérések korában is állt lakóépület. Az ingatlan életében egy hosszú szünet után új fejezet kezdődött, amikor 2019-ben a fiatal pár megvásárolta az ingatlant.
Az épület vályogtégla és vert vályog falazatú, 50-60 cm-es falakkal, ácsolt tetőszerkezettel, többször átépítve. A tető az 1960-as évek közepéig nádazott volt. Korábban háromszor is leégett a falu, így a tűztől való félelem sorra eltüntette ezt a szép fedési módot.
A hagyományos parasztház szerkesztési szabályait figyelembe véve tervezte az építész a nappalit, a hálószobát és a gyerekszobát magába foglaló új otthont. Az épület hátsó szobáját, a tulajdonképpeni lakószobát újra-gondolták, és egy nagy üvegfelülettel megnyitották délnyugati irányba.
A régi falszerkezetek nagy részét megtartották. Ahol átépítése került sor, ott bontott vályogtéglát és kisméretű téglát alkalmaztak sárhabarcsba falazva. A homlokzatokra 20 cm vastag utólagos hőszigetelés került, melyre egy sajátos elgondolással ragasztótapaszra felhordott sárvakolat készült, ami a helyi agyagos föld és lótrágya keveréke. A felülete hagyományos módon kézzel meszelt. A nyílászárók háromrétegű üvegezéssel ellátott faszerkezetek, amelyek sajátos kék színt kaptak az ereszdeszkákhoz hasonlóan.
A példamutatóan felújított lakóház érdekes kérdéseket vet fel: miként lehet megfelelni korunk energetikai előírásainak? A tervezőt ismerve, biztosan átgondolt épületszerkezeti megoldások születtek, melyek a hasonló adottságú épületek fennmaradásához megfelelő alapot adhatnak.
Képek az átadásról: